A síelés fizikája lerágott csont - legalábbis a hazai és külföldi oktatók, edzők és versenyzők hajlamosak ezt gondolni: rajzoljuk fel a sílécre és a síelőre ható erőket, amik kiegyenlítik egymást, adjunk hozzá egy kis centrifugális hatást és készen is vagyunk.
Időnként azonban szükség van arra, hogy bizonyos területeket újra átgondoljunk, a síelésben ez a pillanat most jött el. Ezt nyilván páran már meg is tették, elég csak Ted Ligety síelését figyelni, valami nagyon látszik rajta, ami eddig nem volt jelen. Sokan próbálják leírni ezt a régi módszerekkel, azonban a hagyományos, a síelő mozgását valami statikus dolognak tekintő modellekkel ez nem lehetséges.
El kell fogadni, hogy a síelés dinamikus mozgás, ezért csak dinamikai módszerekkel lehet leírni, az ívekben pedig közel sem köríveken haladunk, ezért el kell felejteni a centrifugális modell felesleges erőltetését.
A blogom célja az, hogy ezt a gondolkodásmódot kicsit közelebb hozzam mindenkihez aki síelés oktatásával, vagy edzésével foglalkozik. A jelenségek okait igyekszem leírni és, nem törekszem összetett fizikai modellek pontos ismertetésére és bonyolult képletek felhalmozására, aki ilyet szeretne nyisson ki egy dinamika könyvet.
Kérek mindenki, aki ezt a blogot olvassa, próbálja meg elfelejteni mindazt amit eddig a síelés fizikai leírásáról tanult és nyitott módon gondolja végig a leírtakat, akár helyesnek, akár hibásnak tartja a síelés dinamikájának ezt a látásmódját.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.